Igent mondani a nemre!

  Mióta bebizonyosodott rólam, hogy a hercegtaláló detektorom élesre van kalibrálva, sokan teszik fel a százmilliós kérdéseket. Valójában ezekre kétséget kizáróan egy valaki tudhatja a választ: a nagyi.

Ő viszont nem válaszol, mert szerinte az ilyesmi kérdés eleve baromság. Akkor hogy lesz ebből most blog bejegyzés?

 Úgy, hogy figyeltem egész nap a kefíres doboz tetejéből, és ha nem is leltem meg a válaszokat, legalább tömegbotránkoztatásra jó lesz.

Talán ma nincs olyan nő ismerősöm, aki ne tenné fel a kérdést: mi a nemek szerepe és mitől nő a nő azon kívül, hogy locsolják?

Persze tele vannak a „hogyan varrj a betonkockára gombot kreatívan „ jellegű  „női” magazinok és honlapok válaszokkal . Ahol a luzerség, ott a parazita alapon nagy megmondó emberek sokpénzé megmondják a frankót, mint mindig.  Ennek a hatásfokát azon mértem le, hogy amikor ide költöztem, akkor találkoztam először életemben NŐKKEL. Egyenlőségi jogi együtthatósági alapon, hozzáteszem, hogy férfiakkal is.

Alig egy másodpercembe telt mire felállítottam a mélyen átgondolt tudományos diagnózisomat, valami nagy stikli van a nemi szerepekkel a házunk táján. Sokáig nézegettem a kérdést lombikokban és ömlött a lila gőz az orromból. Sokkal egyszerűbb lett volna , ha előbb hívom el a nagyit, aki vagy 80 éve már tetőtől talpig nő, akkor is, ha ez a távolság esetében elhanyagolható XD

 A tegnapi „ duplarandi” a nagyiékkal azért nem volt eredménytelen. Pulcsikötés gyorstalpaló közepette faggattuk őket mindenféle idióta kérdéssel. Az agyunk már szikrákat hányva füstölődött zoknivá a kattogástól, hiszen hogyan lehetne a világ legtermészetesebb dolgaira rákérdezni?!  Sehogy.

 Egyszer csak leesett bennem a huszadikról a zongora: a válasz az orrom előtt kötőtűvel szurkálja a szemem. Mielőtt learathattam volna a dicsőségem, a balra fent kigyúló villanykörte miatt, a nagypapa minden nem létező izmát bevetve, gesztikulálva elmagyarázta:

 „ A nők egész egyszerűen éreznek és látnak a szívükkel. Egy anyuka már 1 hónapos várandósan mindent tud a születendő gyermekéről, lelkük összekapcsolódott, és ezt hívják „anyai érzésnek”. Ezt nem lehet és nem is kell tanítania senkinek, ez ugyanúgy van, mint a „női érzés”, egy nő mindig e szerint cselekszik és ez mindennél feljebbvaló”

E!

Sakk matt, a nagyi nem tanult semmi szupertitkos női tudást, nem mászta meg a Himaláját, nem járta körbe Indiát és nem olvasta ki az összes indiánnős könyvet, hanem tudta. Természetesen az ő önbizalmát nem verték rommá nakkalapáccsal a szülei és soha nem hallotta azt a magyarázatot a látomásaira, hogy paranoid skizofrén.

Kérdésemre, hogy el tud e képzelni egy világot, ahol ezeket az emberek nem értékelik, vágott egy bizonyos arcot, majd közölte, hogy ahol az isteni teremtés nem fontos, ott majd az ember sem lesz fontos és majd drasztikusan csökkenni fog a népesség ezeken a helyeken. Hát BINGO.

Ott, ahol a nő nem nő és a férfi nem férfi, ott minden gyökeresen el van kulminálva. Nagy divat a nemek közti egyenlőségért folyó birkózás és ez olyam jól sikerül, hogy megjelent a szupersemlegesenegyenlő IZÉ.  

Honnan ismerhető fel?

Ha nő, akkor férfi akar lenni, ha férfi, akkor nő akar lenni, kőkeményen párkapcsolat függő és mindent tudó szuperintellektuális elme. Ha két ilyen találkozik abból lesz az a tipikus „álompár”, akik aztán se vele se nélküle szimbiózisban tengetik el semmitmondó, ám de annál unalmasabb életüket.  Ez az elsemlegesedési tendencia természeténél fogva defektes, mert onnan kezdve, hogy az ember nem érzi magát annak, ami és aki, „ MEGÉRTŐ TÁRSRA” van szüksége. Szeretnénk, ha munkából hazajövet valaki meghallgatna minket, segítene elmosogatni és takarítani és minden rezdülésünkre úgy reagálna, ahogy elképzeltük. Ezzel szemben a másik,  idejét múlt családmodell a következőképp néz ki a modern szerint, izmos, macho férj hülyére keresi magát, mindig igaza van, mindenben mindenhol, míg az asszony retkesre dolgozza magát otthon, gyereket nevel , és sír, hogy rabszolga, minek ment hozzá, de már késő. Teljesen igazságtalan.

Valóban siralmasan hangzik az egész, viszont siralmasan is állunk hozzá a témához. 

Akkor most álljunk meg és szúrjuk be ide az ellenpéldákat.

A nagyiék szerint a család receptjéhez 2 fontos összetevő szükséges: egy NŐ és egy FÉRFI, nem pedig két semleges izé. Józan parasztival belegondolva bizony ez hátránnyal fog járni, ők se nem egyformák, se nem egyenlők, hanem teljesen mások.  Nem is törekednek egymás megértésére, elfogadására viszont igen!

Nem akarják ugyanazt csinálni, mint a másik, viszont egymás KIEGÉSZÍTŐ párjai. Két pólust alkotnak, akik közt állandó a feszültség és a vonzerő, ami mit sem csorbult 60 év alatt. Mindketten képviselik saját nemüket a kapcsolaton belül, ehhez viszont hatalmas magabiztosság és erő kell, az ő kapcsolatuk nem arról szól, hogy valaki megértsen és erőt adjon, arra ott vannak a barátok, rokonok stb. Mint Nap és Hold harmóniában, egységben együttműködnek, kiegészítik egymást és együtt teremtenek és tudják, nem létezhetnek a másik nélkül.

Az itteni párok elismerik a másik nemet, annak különbözőségeit és fontosságát, tiszteletben tartják és értik annak egyforma nagyságú jelentéségét. A családokból így egészség és harmónia sugárzik, ahol egy gyermek megszülethet és kiteljesedhet.

Kedves nőtársaim!

 Nem az a lényeg, hogy visszatérjünk a kőkori modellekhez, hanem az, hogy megértsük saját nemünk tanírásait, beavatásait és mondandóját. A tudás bennünk van és arra vár, hogy befogadják. Nem az a lényeg, hogy egy nő mesterszakács és főpincér legyen, hanem a család SZÍVE. Nem azt kell bizonyítani, hogy mindenki mindent tud és ugyanolyan jó, hanem annak kéne lennünk, akik valójában vagyunk. Minden élőlény szeretetből teremtetett és ennek képviselete , egyensúlyban tartása a mi elsődleges feladatunk, aki szerint ezt némi „egófitogtatásért' megéri feladni, annak lelke rajta. Érzelmek nélkül az emberiség lélek nélküli gépezetté válik, a megoldás viszont már évezredek óta bennünk él.