Tegnap ismét izgalmas napunk volt, családi gyógy- és fűszernövények gyűjtésére indultunk. A piacon full - extrás fűszeres nénikék hadai árulják a mesésen illatozó gyógyírnak valókat, hosszas tanulás és memorizálás után kb. negyedéről tudom is, hogy micsoda. Törökország ebben is megakülönleges nagyhatalom, mert rengeteg csodagaz nő itt, a mediterránon. Egyáltalán nem meglepő, ha összeadjuk a természeti kincseket a hajnalban varázsoló nőcsapatokkal, az eredmény össznépi vajákolás.
Miután Magnum és magánnyomozó bandáját ráállítottam az ügyre, kiderült, hogy konkrétan az Origanum onites fajról van szó. Az összes oregánó faj közül kb. 50 csak Törökországban fordul elő, ez a faj pedig csak itt, az Égei - és a Földközi-tenger partjainál, nem csoda, hogy nem találtam neki „normális” nevet.
Begyűjtésének és felhasználásának hatalmas hagyományai vannak, ez tulajdonképpen a török világ „EZ MINDENRE JÓ” csodaszere. Valóban illóolaj tartalma az átlag oregánót porig alázza 3%-ot is meghaladó illóolajtartalmával. Gyógyszer, fűszer, tartósítószer, baktérium és rovarölő, sebfertőtlenítő, tea és még az is lehet, hogy helyettem mos, vasal, de ez csak szóbeszéd. :)) Az igazi déli falvakban jól képzett vajákos nénikék állítják elő házilag tákolt „ lepárló berendezéssel” ( 2 fazék) a” kekik-suyu” ,kekik-vizet, ami köztudott csodaszer gyomor-bélrendszeri panaszok esetére. Olaját felső légúti panaszoknál, megfázásnál, izületi fájdalmaknál vetik be, teát, ülőfürdőt, tinktúrákat, köptetőket készítenek belőle. Természetesen nem marad el a varázsolás sem, kicsi párnácskákba varrva, melegítve teszik a beteg testrészekre, vagy éppen az áldozati húsokra szórják. Egyszóval felhasználási lehetősége a végtelenhez konvergál, ezért ilyen fontos ez a növényke.
Túraszerkó, bakancs, háromheti hideg élelem és már indulunk is hegyet mászni, de mielőtt begyűjtjük a jövő évre valót, begyűjtjük a családot is. Nagynénink bemutatott a 85 éves, alig 150 centis Ayşe néninek, aki miközben elmagyarázta, hogy a kekiklelőhelyek GPS koordinátái bizony családi örökségként szállnak a fiatal lányokra, lazán fél kézzel arrébb dobott egy tehenet. Miközben én a látvány szelétől is jégvirággá fagytam, megjegyezte, hogy hát igen most nincs formában, mert tegnap a mezőn felöklelte egy bika, de milyen jó, hogy túlélte, kár lett volna kihagyni ezt a nagy találkozást. Miután háromszor próbáltam újraindítani az agyam feladtam „ehhez még kicsi vagyok” címszóval. Azután, hogy minden briliáns felmenőnk ellátott minket házi túró, vaj, sajt csodaellátmányokkal, nekivágtunk a rengetegnek.
A hegyoldalban feltűnt a célpont, de megközelítésük nem volt egyszerű feladat. Ami a tündelábú nénikéknek egy szökkenést, nekem fájdalmas landolást jelentett a tüskés- susnyásba.
Begyűjtöttük a növényeket, természetesen nem tördelve, felesleges kárt nem okozva, mindig csak a közepéről szabad szedni. Ők kb. 5 perc alatt én 30perc alatt gyűjtöttem százon. Itthon kis csokrokba gyűjtve, fejjel lefelé fellógattuk őket száradni.
Végre nekem is lett „töröknős” teraszom, ahol mindig himbálódzik fejjel lefelé egy pár csokor fűszer- és gyógynövény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése