Hangszer csodák

  Tegnap ismét fergeteges napunk volt, leszámítva, hogy szétloccsantottam a földön a 3 liternyi házi kefírünket, de ezt hagyjuk is ..

 Délután csörgött a telefon, és mint a Messiás eljövetelét fogadtuk az örömhírt: MEGÉRKKEZETT!! ELJÖTT A NAP! 

 Tíz perc őrült sikoltozásos ugrálás után már kocsiba is pattantunk, és mint akit ágyúval tüzelnek hátulról, irányba vettük a várost, azon belül is a csomagküldő szolgálatot. Valóban megérkezett férjem álomhangszere a NEY. Töviről- hegyire fellelkesültünk, hogy a kezünkbe foghattuk végre, számunkra ugyanis egy hangszer minimum a földi Mennyországot jelenti kétszer is! Alig vártuk, hogy hazaérjünk, és szerte széjjeltapogassuk, fújkáljuk és családunk újabb tagjává fogadjuk, viszont ha már beevett minket a fene a városba, ami fényévenként csak egyszer fordul elő, akkor útba ejtettük a hangszerboltot is, hogy vegyük szegény gitáromnak egy tartóállványt végre. 

  

 A bolt tulajdonosa TERMÉSZETESEN, jó török szokás szerint a helyi teázóban mulatozott. Tipikus égei-tengeri fickó, valahol Don Juan és a földre szállt angyal közt félúton megrekedt kinézettel. Azonnal kiderült, hogy nem csakhogy árul Ney-t, hanem ő zenetanár is és leckéket is ad. Azonnal ki is próbálta újdonsült házikedvencünket, mi pedig össze és vissza düledeztünk és hüledeztünk az ámulattól. Itt már azt gondoltam jobb nem lehet, ezennel ki is van egyenlítve a sorsszámlámon a kefíres sztori, sok jövőbelivel együtt XD

  

Kiugrottunk a bőrünkből az isteni jelek sokasága láttán, de akkor megfordultam és mik lógtak a falon, na mik??? Csimee álomhangszere, a bağlama, amit a környéken sehol se lehet kapni! Mint a mágnes vonzottak oda magukhoz a kis szégyentelenek, mire újdonsült szívtipró barátunk lazán odabökte, hogy „ jah, egyébként azt is tanítok”.

 MIIIIIIIIIIIIIIIIII??? Komolyan?

Tartott is ezután egy röpke fél órás bemutatót, röpködtek a türkük egymás után, mi pedig csípkedtük egymást felváltva, hogy elhigyjük.

A jelenséget el is neveztem “ kapcsolt álomvalóraváltódás” szindrómának.

  

  Általában ha török zenéről beszélünk, mindenkinek a hastánc és Tarkan jut eszébe, valójában zenekedvelő emberek számára Törökoszág valódi kiapadhatatlan kincsesbánya. Itt még vannak bárdok (Aşık), akik vándorolnak és néha igazi dalpárbajokat vívnak, a népzene és klasszikus zene pedig végeláthatatlan blogbejegyzést szülne. Mindenki egyfolytában énekel, táncol, az emberek többsége játszik valamilyen hangszeren és különösen errefelé minden sarkon van egy úgynevezett “ meyhane’, ahol hideg olivaolajos ételeket szolgálnak fel, isznak és reggelig énekelnek, és ahol  a zenész az Isten XD A “türkü” szó jelenti az összes féle-fajta dalt, amit zenés kísérettel énekelnek a népek, többnyire nagyon mély érzelmes dalok, amik nagyban hozzájárulnak a török érzelmi intelligencia fejlődéséhez J

  

A hangszer, amitől Tókióig csorog a nyálam a bağlama, a török népzene alapvető hangszere. Ez tulajdonképpen egy hosszú nyakú lant, melynek 7 húrja 3 felé van elosztva. A szó „bağlamak” jelenrése kötni, hát azt hiszem, sokat elárul, hogy miért is mászkálok utána, mint egy megigézett zombi.

A ney szintén egy olyan hangszer, amin már a T-rexek is játszottak, kb. 5000 éves minimum. A török klasszikus zene egyik legjellegzetesebb darabja és erre forognak a dervisek is Mevlevi Szufi rituálékon. Különleges, szuperspirituális hangja van, viszont megszólaltatni külön művészet, nekünk még nem sikerült XD Ez a hangszer itt az emberek számára annyira különleges, hogy a ney-en játszásra külön szót használnak, „üflemek”, ami azt jelenti fújni, lelket fújni valamibe.

Hamarosan jön a török zenei szekció folytatása, addig is pár videóval próbálom szélesíteni a törökzenébe tekintő távcsöveket XD