Miből lesz a cserebogár? Gyereknevelés török módra..

Megérett az idő és a téma bennem, mint a lábszagú sajt, nekivágok egy messzire vezető témának. Azért vacakolok ennyit, mielőtt írok végre, mert téma ugyan van, de hol kezdjem, és hol fejezzem be, azzal komoly nézeteltéréseim vannak magammal, NYILVÁN könyvet kéne írnom inkább róla, de hát ugye, mint tudjátok a türelmem, meg a széken trónolási képességem a nullához szakszerűen konvergál.

Jöjjön tehát a várva várt téma…

Egyik első hegyeket omlasztós tapasztalatom volt új hazámban a gyerek nevelés kérdése és annak rejtelmei. 

Tágra nyílt csippantókkal lestem, hogy mi is történik itt tulajdonképpen, s félig csodálkozva félig tiltakozva agyaltam magamat. Itt ugyanis PONTOSAN úgy bánnak a gyerekekkel, ahogy anno kőbevésett megmásíthatatlan biztossággal azt állították, hogy TILOS! Ugyan én is tudtam, hogy mennyit szenvedtem és sérültem anno, a poroszos, megalázó, és cseppet sem tündérmese szerűen érzelmes gyereknevelés-iparban, mégis mélyen belém ivódott az az állítás, hogy ez  ÍGY VAN, ÍGY KELL CSINÁLNI!!!  Igaz, hogy ez az egész családban senkinek sem jó, de EZ A MÓDJA, különben a gyerek elzüllik, el lesz kényeztetve és különös módon átveszi majd az irányítást először a család felett ,majd nagy valószínűséggel világuralomra tör és akkor…. ( valószínűleg mindenkit naphosszig  tartó játékra ítél)

Szerencsére van egy frappánsan sokkoló kérdezőkével megáldott férjem, aki félelmet nem ismerve szegezi nekem eget rengető és világomat gyökeresen átrendező kérdéseit.  Ez esetben így hangzottak:

Mitől féltek VALÓJÁBAN?

Mi történne ténylegesen, ha a gyerekeket tisztelnétek saját valójukban, elfogadnátok egyedi egyéniségét és hagynátok, hogy azzá fejlődjön, amivé válni természeténél fogva hivatott?

Miért akartok egy másik egyenrangú élőlény felett istent játszani?

Hogyan gondoljátok, hogy a gyerek a saját tulajdonotok?

Ha magatoktól függő, önálló problémamegoldó képességgel nem rendelkező, önbizalom hiányos, sérült lelkű gyereket neveltek, hogyan számoltok el Istennel és önmagatokkal?

Hogyan gondoljátok, hogy egy nálatok gyengébb, ártatlanabb és tisztább élőlény felett büntetlenül teljhatalmat gyakorolhattok?

Ezek után honnan veszitek a bátorságot, hogy ELVÁRJÁTOK, hogy az a gyerek később szeressen, tiszteljen Titeket, talán még gondoskodjon is rólatok?

Itt van az a pont, ahonnan a kérdéskör nagyon messzire vezet…

Sokat figyeltem, kérdeztem, tanultam, értettem meg és fogadtam el a témában. Mondhatni az életem és élethez való hozzáállásom TELJESEN megváltozott mióta itt élek. Azt hiszemö a másik világ kérdéseinek megválaszolásába nem bocsátkozom bele, Rátok hagyom, hisz lehetetlen leírni egy teljesen más életszemléletet.

Két világ közt lebegő látásmódomból inkább csak ízelítő pofon jellegű észrevételeimet adom át.

Az elején bennem is felmerült, hogy ha egy gyereket hagyok, hogy magától fedezze fel az élet rejtelmeit és fedezze fel a világot, akkor vajon nem terelődik e tévútra, nem esik e baja stb. A példák viszont az ellenkezőjét bizonyítják , a számok pedig elgondolkoztatóak. Törökországban kb. 76 millió ember él, s a többi török néppel együtt valószínűleg Európa lakosságát is kenterbe veri talán. Többségük az általam leírt példa alapján cseperedett fel.

Korábban megkaptam már, hogy a hangoztatott elképzeléseimet valószínűleg valami szuperezóufó galaktikus mágusképző könyvből eleve félreolvastam és a való életben KIZÁRT, hogy működjenek. Ilyenkor gondolkozom el, hogy lehet, hogy a családom, férjem és a hely, ahol élek, valójában nem is létezik…

 Ez is bizonyítja számomra, hogy a valóság milyen relatív XD

Minden esetre az itt általam látott vagy elképzelt élmény alapján azt tapasztaltam, hogy a rettenetes különbség az, hogy a török gyerek bámulatosan magabiztos és tudatos. A kicsik valóban vadabbak, mint a megszokott padban ülős, kussolós, mindenre igent mondós, mindentől rettegős típus, viszont a pubertást döngetve hihetetlen tisztelettudóan és tudatosan viselkednek, pontosan úgy, ahogy anno tőlem és a társaimtól elvárták a felnőttek, azzal a pindurka különbséggel, hogy mi nem éreztük úgy.

Hogyan lehetséges?

Az általam látott szülőpárok nem a gyereket próbálják nevelni, hanem saját magukat. Példát mutatnak viselkedésükkel, hitelességükkel. Szerintük a gyerek a szavakból igen keveset ért, de hogy is értené, hiszen még csak most tanulja. Nem szavakból, hanem TETTEKBŐL tanul. Egy kedves szülőpár véleménye a témáról:

„ Ha a gyereknek folyamatosan mondogatom, hogy ezt nem szabad, azt nem szabad, ezt csináld, azt csináld, biztos vagyok benne, hogy a „ jótanácsaim” levegőbe kiabált mondatok, talán nem is érti még, pontosan mit jelentenek. Azt viszont TÖKÉLETESEN meg fogom tanítani így, hogy olyan emberré váljon, aki mindenki életébe beleszól, mindenkit rendre akar utasítani és megmondani ki, hogyan éljen, miközben saját életéről megfeledkezik. Ez a mi társadalmunkban viszont elfogadhatatlan viselkedés. „

ISMERŐS????

Ok, ha nem szavak, hanem tettek , akkor hogy?

Itt az átlag szülőpár a gyermeket isteni ajándéknak tekinti és maga a váradósság is hatalmas szentség és az élet egyik középpontja, de erről majd később…

Az új családtag saját egyéniséggel, életfeladattal és ahhoz szükséges tudással és képességekkel születik meg. Azért a mi családunkban, mert itt tudja leginkább beteljesíteni feladatát és kiteljesíteni önmagát. Ez távolról sem azt jelenti, hogy innentől teljesen mindegy mit csinálok, úgyis az lesz ami. A szülői felelősséget nagyon komolyan veszik.

A szülők feladata, hogy a tőlük telhető legjobbat és legtöbbet adják. Ez eddig teljesen ok, talán mindenhol így gondolják, csak a fontossági sorrend más.  Nézzük tehát a török példát :

1.    

   A FELTÉTEL NÉLKÜLI SZERETET.

Ezzel sokan nincsenek tisztában, hogy pontosan mit is jelent, bár azt hiszik. Azt jelenti, hogy valakit mindentől és mindenkitől függetlenül ugyanúgy szeretek. Férjem erre azt mondta, hogy a szeretet, párkapcsolat, házasság, szülő-gyerek kapcsolat stb. SZENT és sérthetetlen. Ezt SENKI nem sértheti meg. Az összes konfliktus, vita és egoista megmozdulás ezen KÍVÜL van. Szeretettel, szeretet megvonással, valamint bármilyen érzelmi dologgal nem zsarolhatunk senkit, főleg nem a gyereket, aki tiszta, szeretet lény. Bármilyen értelemben megvonni a szeretet egy gyerektől súlyosabb dolog, mint megvonni az ételt vagy a vizet. Aki nem képes feltétel nélküli szeretetre, ne vállaljon gyereket, mert rosszabb, mintha éhséggel és szomjúsággal küszködve nőne fel.

2.      

BIZALOM

Megint egy kényes kérdés. Mind a szülőpár egymásba vetett bizalma, mind a gyerekbe vetett bizalom ősfontosságú. Azelőtt azt láttam, hogy ezt legtöbben keverik a szülői féltés fogalmával. Ez itt soha nem fordul elő, mindenki tudja, hogy a szülői féltés bármilyen szép is, alapvetően önző és ezért helyén kell tudni kezelni. Szülői féltés van itt is, de a gyerekbe vetett bizalom ennél sokkal erősebb. Ez a bizalom pedig ott kezdődik, hogy bízok benne, hogy ez az újdonsült emberi lény képes elvégezni életfeladatát, betölteni szerepét a világban és megtapasztalni, leküzdeni az ehhez szükséges akadályokat és nehézségeket. Képes tanulni hibáiból, azáltal megismerni saját határait és képességeit, s ebből épít önmagának egészséges önbizalmat. Bízok benne annyira, hogy hagyom, hogy hibázzon és tanuljon a kezdetektől fogva.

Erre pont láttam 2 példát 2 végeredménnyel, ezt megosztom most Veletek, hátha használ XD

A szituáció mindkét esetben ugyan az, totyogós kisgyerek a lépcső felé veszi az irányt, hogy feltérképezze annak rejtelmeit. Ahogy a nagykönyvben meg vagyon írva, legurul a lépcsőn és sírni kezd.

A.      Anyuka már korábban megtiltotta, és megmondta világosan, hogy a lépcső veszélyes. Ennek ellenére a gyerek minden szabályt megszegve és anyuka idegein táncolva megpróbált rajta lemenni, de az előre jósolható papírforma alapján lezúgott. Anyu teljesen bepánikol, odarohan, felkapja a gyereket, leszidja ordít, megmosdatja és más különféle középkori kínzásoknak veti alá, majd jön a „ megmondtam, hogy le fogsz esni, ne menj oda…” fejmosás mellé.

Bravó,a gyerek azonnal megtanulta, hogy nem elég, hogy új dolgokkal szembesülök, hibázok, még anya- aki számomra a legfontosabb-  is ordít velem, utál. A lépcsőtől félek, mert veszélyes, többet jobb, ha meg sem próbálom,jobb ha anyura hallgatok ezután.

S ím elérte célját, megszületett az engedelmes, , jól nevelt gyerek, akinek az önbizalma önismerete mínuszokban számlálható és önálló életre tökéletesen képtelen.

Hiba nélkül lesz fejlődés?

Főleg érzelmi?

B.      Anyuka szem előtt tartja, hogy feladata az, hogy önálló probléma megoldásra képes, egészséges lelkű és önbizalmú gyermeket neveljen. Látván a balesetet gyermeke mellé siet, simogatja, szeretgeti, támogatja, de nem pánikol, nem veszi fel. Nem szidja le és nem is tiltja le az életről, hanem ösztönzi, mellette áll, de az eseménybe igyekszik nem beleavatkozni. Megvárja, míg a gyerek magától feláll és játszani kezd. 

Így megtanulta saját korlátait, a lépcső pontos veszélyességi fokát, megtanulta, nem pedig elhitte valakinek. Megtanulta, hogy hibázni természetes és utána fel kell állni, s a tanulságot levonva túllépni a történteken. Szorongás helyett a szituációból önbizalmat és tudást profitál.

Általánosságban elmondható, hogy az itteni átlagember SPONTÁN probléma megoldási képessége bámulatos. Kevés olyan helyzet van, ahol nem reagálnak, lefagynak.

3.      

TISZTELET

A kis emberpalántákat itt ugyanúgy tisztelik, mint bárki mást. Nem használnak lealacsonyító kifejezéseket és nem bánnak velük úgy, mint valami béna nyomorékkal. Ők is ugyanolyan egyenrangú emberek, mint bárki, csak MÉG kicsik és képességeik MÉG nem fejlődtek ki. NINCS olyan, hogy apa vagy anya ezt jobban tudja, bölcsebb,  okosabb Nálad. Tisztelik a gyerekek saját egyéniségét és igényeit. Elfogadhatatlan az, hogy „addig ülsz itt, amíg meg nem eszed a spenótot” és minden ehhez hasonló viselkedés. Ugyanúgy joga van szeretni, vagy nem szeretni valamit, mint bármely más embernek. Attól, hogy nálunk gyengébbek és tehetetlenebbek, nincs jogunk őket alacsonyabb rendűnek tekinteni és dominancia harcokba bocsátkozni.

Egy szó, mint száz, az egész nevelés célja hogy egészséges lélekkel, önbizalommal rendelkező, önálló életre kész, fejlett érzelmi intelligenciával rendelkező emberek teljesíthessék be sorsukat. A szülő feladata az, hogy ehhez példát és utat mutasson. Természetesen ehhez nekünk is magabiztos, komplexusoktól és önbizalomhiánytól mentes, feltétel nélküli szeretetben élő emberekké kell válnunk.

Aki nem hiszi járjon utána….

A falnak is szeme van

Akit a modern világban a szintén repülőn utazó csodaszőnyeg a baklava és kebap mesés hazájába repít, az első dolog, amivel borítékolhatóan találkozni fog, azok a bizonyos „ kék szemek”.  Hamarosan az alap hello, hogy vagy, köszi szavakon kívül a csapból is folyni fog a MAŞALLAH. Itt az ideje, hogy végre megszülessen egy újabb kacifántos alkotásom, blogom névadójáról, a türk-íz gyöngy-szemekről.

Ugyan tervbe vettem, hogy majd én jól utána olvasok a témának, de megmondom őszintén, hogy százmillió év egyetem után örülök, ha egyáltalán elolvasom, amit írtam legalább egyszer. Valszeg az első, amivel kikergetném magam a világból az az utána olvasás. Úgyhogy miután úgy éreztem, olvasson utána, akinek két anyja van, inkább leírom ide Nektek, hogy nem vállalok garanciát és arról írok, amit tapasztaltam.

Persze akkor sem írok, ha nincs sztori, jogos a kérdés, hogy mi a sztori most, ugye?

NYILVÁN benne van a nagyi keze már megint, mikor megérkezett és összetörte a fél konyhát, baljós sötét pillantást vetve kimondta a mindenki által rettegett szót: NAZAR!

Akkor most rögtön adósságom van a magyarázat bankban. Mi is ez a titokzatos nazar? Tulajdonképpen elintézhetném annyival, hogy átkozottul széjjel átkoztak, de tudatos, spirituális nép lévén a magyarázat ennyire nem egyszerű. Arról van szó ugyanis, hogy miközben mi gyanútlanul húzzuk az igánkat, vannak bizonyos emberek, ( akik a törökök szerint ritkák , mint a fehér olló, hát ha gondoljátok írjátok be kommentbe, hogy van ez Európában XD), ezt ROSSZ SZEMMEL NÉZIK. Gyanús rosszalló tekintetek minden fű, fa, bokor mögött előfordulhatnak és nincs is ezzel gond, amíg az ember fia-lánya ezeket magára nem veszi. Előfordul ugyanis, hogy a nagyival ellentétben, aki ezt egy „nyasgem”-mel és a hozzá tartozó kézmozdulattal elintézi, valakit villámcsapásként ér a rosszindulat és földre penderíti. Befogadva ellenségeink melegebb éghajlattal kapcsolatos kívánságait, csodálatosan elkezd beékelődni mindennapjainkba és hamarosan jön a balszerencse áradása és kiönt minket házunkból. Az önsorsrontás netovábbjaivá válhatunk percek alatt és ezt lehet, nemcsak a kínai porcelánkészlet fogja bánni.

Ennek kivédésére szolgálnak a csábos kék szemek, akik nemcsak villámhárítják a köcsögözést, de vissza is küldik a feladónak. 

Hogy honnan ered a kék szem arról több legenda is kering, hogy melyik igaz, majd kideríti, akinek van ideje és sokkal netfüggőbb, mint én. Azt biztosan tudni lehet, hogy nagyon ősi és ótörök népek sámánjainál megtalálták dobokon, nyakláncokon, sőt állítólag az ágynak használt kövekre is rápingálták. Akik ebből a verzióból indulnak ki, azon szerint az Ég apa isten, Göktengri szeme, és kék, mint az Ég. Mások szerint Egyiptomból ered és Hórusz szemével hozható összefüggésbe, bla bla bla, szerintem mindegy is, lényeg a lényeg, használják.

Ez a kis kütyü olyan irdatlan fontos, hogy boncuk mesterek vannak, ami egy igazi ősi foglalkozás. Ezek a „főbalszerencseelhárító szakmenedzserek” egy apáról fiúra szálló hagyomány képviselői, üvegből állítják elő a szebbnél szebb szemet kápráztató szemeket.

Maşallah- Isten így akarja

A varázsszó szorosan összekapcsolódott a nazar boncuğuval, ez a mindenes joker, amivel lehet áldani, védeni, és  kifejezni őszinte tetszésünket és elismerésünket egy szóban. Ez is árulkodik arról, hogy az isteni akarat érvényesül mindenek felett, és ha ott Isten van, akkor irigységnek, féltékenységnek, gyűlöletnek, rosszindulatnak helye nincs.

Próbáltam kideríteni, hova aggassam őket, de az idő múlásával egyre hajmeresztőbb helyeken és dolgokon látom, pl. teljesen hétköznapi, hogy beletömködik a betonba, ráfestik a kamionokra, de a török fantázia felülmúlhatatlanságát hűen tükrözi ez a téma.  A lényeg, hogy MINDENHOL legyen, ott is ahol eszünkbe sem jutna.  Ezért én minden ajtóra szereltem egyet a biztonság kedvéért, gondoltam, most már mozdulni sem lehet tőlük, túlzásokba estem a lelkesedéstől. Lefolyt az arcom négyszer egymás után, mikor az első pár vendég rögtön megállapította, hogy szép a ház, maşallah maşallah, nem gondolom, hogy kéne kirakni nazar boncukat?

A téma így nálam is fejlődésre ítéltetett, szabadon ereszthetem ismét teljesen elborult fantáziám és kipróbálhatom magam az “ ahova még a törökök sem raktak szemeket” versenyszámban.

Ha minden próbálkozásunk ellenére cudarul elbántunk saját szerencsénkkel, akkor jön a ”szeánsz”, az ugynevezett “nazar olvasás”.

Ez többféle módon történhet, lényege, hogy visszaálljon megkanntant kis  agyunkban a rend. Természetesen legfrankóbb , ha egyenesen Istentől kérünk segítséget, ki más mozogna otthonosabban lélek kérdésekben ugyanis?  

Felnőtteknél az össznépi rituálé, gyerekeknél a „ lélekrész visszatérités gyanús” mantrázós- befújós-sírós gyakorlat a szokás.  

A sztori lényege és hangsúlya megint csak a tudatosságon és az élet középpontjában álló spirituális életszemléleten van. Sajnos csak foszlányokat tudok átadni ebből a világból,de számomra a nazar boncuğu nagyon jó példája az egész ” fejjel lefelé” hozzáállásnak.

MAŞALLAH!

Igent mondani a nemre!

  Mióta bebizonyosodott rólam, hogy a hercegtaláló detektorom élesre van kalibrálva, sokan teszik fel a százmilliós kérdéseket. Valójában ezekre kétséget kizáróan egy valaki tudhatja a választ: a nagyi.

Ő viszont nem válaszol, mert szerinte az ilyesmi kérdés eleve baromság. Akkor hogy lesz ebből most blog bejegyzés?

 Úgy, hogy figyeltem egész nap a kefíres doboz tetejéből, és ha nem is leltem meg a válaszokat, legalább tömegbotránkoztatásra jó lesz.

Talán ma nincs olyan nő ismerősöm, aki ne tenné fel a kérdést: mi a nemek szerepe és mitől nő a nő azon kívül, hogy locsolják?

Persze tele vannak a „hogyan varrj a betonkockára gombot kreatívan „ jellegű  „női” magazinok és honlapok válaszokkal . Ahol a luzerség, ott a parazita alapon nagy megmondó emberek sokpénzé megmondják a frankót, mint mindig.  Ennek a hatásfokát azon mértem le, hogy amikor ide költöztem, akkor találkoztam először életemben NŐKKEL. Egyenlőségi jogi együtthatósági alapon, hozzáteszem, hogy férfiakkal is.

Alig egy másodpercembe telt mire felállítottam a mélyen átgondolt tudományos diagnózisomat, valami nagy stikli van a nemi szerepekkel a házunk táján. Sokáig nézegettem a kérdést lombikokban és ömlött a lila gőz az orromból. Sokkal egyszerűbb lett volna , ha előbb hívom el a nagyit, aki vagy 80 éve már tetőtől talpig nő, akkor is, ha ez a távolság esetében elhanyagolható XD

 A tegnapi „ duplarandi” a nagyiékkal azért nem volt eredménytelen. Pulcsikötés gyorstalpaló közepette faggattuk őket mindenféle idióta kérdéssel. Az agyunk már szikrákat hányva füstölődött zoknivá a kattogástól, hiszen hogyan lehetne a világ legtermészetesebb dolgaira rákérdezni?!  Sehogy.

 Egyszer csak leesett bennem a huszadikról a zongora: a válasz az orrom előtt kötőtűvel szurkálja a szemem. Mielőtt learathattam volna a dicsőségem, a balra fent kigyúló villanykörte miatt, a nagypapa minden nem létező izmát bevetve, gesztikulálva elmagyarázta:

 „ A nők egész egyszerűen éreznek és látnak a szívükkel. Egy anyuka már 1 hónapos várandósan mindent tud a születendő gyermekéről, lelkük összekapcsolódott, és ezt hívják „anyai érzésnek”. Ezt nem lehet és nem is kell tanítania senkinek, ez ugyanúgy van, mint a „női érzés”, egy nő mindig e szerint cselekszik és ez mindennél feljebbvaló”

E!

Sakk matt, a nagyi nem tanult semmi szupertitkos női tudást, nem mászta meg a Himaláját, nem járta körbe Indiát és nem olvasta ki az összes indiánnős könyvet, hanem tudta. Természetesen az ő önbizalmát nem verték rommá nakkalapáccsal a szülei és soha nem hallotta azt a magyarázatot a látomásaira, hogy paranoid skizofrén.

Kérdésemre, hogy el tud e képzelni egy világot, ahol ezeket az emberek nem értékelik, vágott egy bizonyos arcot, majd közölte, hogy ahol az isteni teremtés nem fontos, ott majd az ember sem lesz fontos és majd drasztikusan csökkenni fog a népesség ezeken a helyeken. Hát BINGO.

Ott, ahol a nő nem nő és a férfi nem férfi, ott minden gyökeresen el van kulminálva. Nagy divat a nemek közti egyenlőségért folyó birkózás és ez olyam jól sikerül, hogy megjelent a szupersemlegesenegyenlő IZÉ.  

Honnan ismerhető fel?

Ha nő, akkor férfi akar lenni, ha férfi, akkor nő akar lenni, kőkeményen párkapcsolat függő és mindent tudó szuperintellektuális elme. Ha két ilyen találkozik abból lesz az a tipikus „álompár”, akik aztán se vele se nélküle szimbiózisban tengetik el semmitmondó, ám de annál unalmasabb életüket.  Ez az elsemlegesedési tendencia természeténél fogva defektes, mert onnan kezdve, hogy az ember nem érzi magát annak, ami és aki, „ MEGÉRTŐ TÁRSRA” van szüksége. Szeretnénk, ha munkából hazajövet valaki meghallgatna minket, segítene elmosogatni és takarítani és minden rezdülésünkre úgy reagálna, ahogy elképzeltük. Ezzel szemben a másik,  idejét múlt családmodell a következőképp néz ki a modern szerint, izmos, macho férj hülyére keresi magát, mindig igaza van, mindenben mindenhol, míg az asszony retkesre dolgozza magát otthon, gyereket nevel , és sír, hogy rabszolga, minek ment hozzá, de már késő. Teljesen igazságtalan.

Valóban siralmasan hangzik az egész, viszont siralmasan is állunk hozzá a témához. 

Akkor most álljunk meg és szúrjuk be ide az ellenpéldákat.

A nagyiék szerint a család receptjéhez 2 fontos összetevő szükséges: egy NŐ és egy FÉRFI, nem pedig két semleges izé. Józan parasztival belegondolva bizony ez hátránnyal fog járni, ők se nem egyformák, se nem egyenlők, hanem teljesen mások.  Nem is törekednek egymás megértésére, elfogadására viszont igen!

Nem akarják ugyanazt csinálni, mint a másik, viszont egymás KIEGÉSZÍTŐ párjai. Két pólust alkotnak, akik közt állandó a feszültség és a vonzerő, ami mit sem csorbult 60 év alatt. Mindketten képviselik saját nemüket a kapcsolaton belül, ehhez viszont hatalmas magabiztosság és erő kell, az ő kapcsolatuk nem arról szól, hogy valaki megértsen és erőt adjon, arra ott vannak a barátok, rokonok stb. Mint Nap és Hold harmóniában, egységben együttműködnek, kiegészítik egymást és együtt teremtenek és tudják, nem létezhetnek a másik nélkül.

Az itteni párok elismerik a másik nemet, annak különbözőségeit és fontosságát, tiszteletben tartják és értik annak egyforma nagyságú jelentéségét. A családokból így egészség és harmónia sugárzik, ahol egy gyermek megszülethet és kiteljesedhet.

Kedves nőtársaim!

 Nem az a lényeg, hogy visszatérjünk a kőkori modellekhez, hanem az, hogy megértsük saját nemünk tanírásait, beavatásait és mondandóját. A tudás bennünk van és arra vár, hogy befogadják. Nem az a lényeg, hogy egy nő mesterszakács és főpincér legyen, hanem a család SZÍVE. Nem azt kell bizonyítani, hogy mindenki mindent tud és ugyanolyan jó, hanem annak kéne lennünk, akik valójában vagyunk. Minden élőlény szeretetből teremtetett és ennek képviselete , egyensúlyban tartása a mi elsődleges feladatunk, aki szerint ezt némi „egófitogtatásért' megéri feladni, annak lelke rajta. Érzelmek nélkül az emberiség lélek nélküli gépezetté válik, a megoldás viszont már évezredek óta bennünk él.

Több-síkos téma...

 Bárkivel előfordulhat, hogy a mindenes boltokban kutakodva szembetalálkozik egy irdatlan dákóval. Ez velem is megesett, s mintha a tény azonnal másik dimenzióba teleportált volna, felnézve a polcokon többé nem is láttam mást, sőt feltűnt az tény meglepő számossága, ezek mindenhol ott vannak! Természetesen a dörzsölt boltosok pontosan erre a pillanatnyi hatásszünetre gyúrnak, hogy a semmiből az arcomba teleportálva elmondhassák, egyébként mi lapul még a színfalak mögött, ha érdekel a téma. Hát WOW.

 Boltosoknál és bazárokban millió számra állnak haptákban a félreérthetetlen szimbólumok és mágikus üvegcsék, sőt megfigyeltem a trükkös árukapcsolást is, minden üveghez ingyen isten jár XD Mire ez a nagy lelkesedés?

  A hozzám minden szinten legközelebb álló nemi képviselettől ismét megkaptam a kellően kimerítő és messzire vezető választ. Igaz, nem mindenkinek van szüksége potencianövelő évezredes trükkökre, maga a téma itt megkerülhetetlen és igen komolyan veendő a hímnemű egyedek életében.

  Lépten-nyomon Afrodité templomokba és áldozóhelyekbe botlunk, az ételek több mint ezer százaléka afrodiziákum és a termékenység istennői sem merültek a feledés homályába. Az egyensúly és harmónia érdekében természetes, hogy nem elhanyagolható az ellenpólus sem. Ahogy a nőiesség kiemelkedően fontos a nők életében, úgy a férfiasság a férfiakéban. Nyilván.

 Ki az, aki méltó partnere az ősi istennőknek és ki az, aki megtermékenyíti Földanyát?

  A válasz tulajdonképpen szemet szúró XD

Már régebben is feltűnt, hogy a zöldségesek, fűszeresek, füves emberek a portékákat nemcsak szimpla vitaminbombaként, hanem apróbetűs, kacsintgatós „hálószobatunning”-ként is próbálják elsózni. Ezen felül  az összes tengeri ketyere, beleértve az általam „tengeri WTF”-nek nevezett növényeket, kagylókat természetesen szintén Afrodité kincseinek tartják, aminek meg is van az hatása XD

 *itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a helyi kagylófaj neve nemes egyszerűséggel P*NA, nyelvészek, etimológusok, HAJRÁ!

 Érthető talán, hogy, ahol minden harmóniagyanús, ott nem lehet a nőiességet csak úgy parlagon hagyni. Látván méltó partnerüket, biztosíthatok mindenkit, a hölgyek „nem viszik el szárazon” XD

Ki is ő, az isteni fallosz, a férfi genitáliák netovábbja?

 Eredete valószínűleg az ősrobbanáson túlra is visszavezethető, ezért kilétéről számtalan legenda kering. Talán a leggyakoribb álláspont, hogy „ŐNAGYSÁGA” Afrodité és Dionüszosz közös gyermeke, akit Héra jól bevált tradíció szerint már születése előtt agyonátkozott. Így Afrodité egy Lapseki nevű kisvárosban megszülte hatalmas elefánttolóval „ megáldott”  fiát. A kis istennek valószínűleg problémái akadtak az oviba való beilleszkedéssel és anyja is becélozta az Óperenciás-tengeren is túlt ijedtében, de végül szülővárosa befogadta és beindult a kultusz.  A nyilvánvalókon túl, ő felel mindenfajta termékenyítésért, a kerti zöldségek és gyümölcsökért, méhek, kecskék, birkák védőszentje és mindené, ami, vagy aki termékenyítésre és vagy ahhoz szükséges potenciára vágyik.

A sztorit nem azért írom ekkora lelkesedéssel, mert mindenkit hülyére akarok röhögtetni, vagy mert nem láttam még hasonlót. A történet ugyanis rögtön felvetett köztünk ismét néhány érdekes hozzáállásbeli különbséget. Amiért én a polc előtt pár percre megálltam, az számomra sokat elárult a gyógyításhoz és problémakezeléshez való hozzáállásukról.

 Egyik témakör volt, hogy itt, ha probléma van, akkor nincs tabu. Ez igen érdekes egy olyan országban, amiről a közvélemény azt gondolja, hogy minden tabu. Ez nagyon nagy tévedés, viszont a kérdés megértéséhez elő kell venni a nagyítót és ismét tanulnunk kell egy új életszemléletről. Valahogy azt gondoljuk, hogy azok az emberek, akik nem teszik közszemlére mindenüket és nem második mondatuk pikáns disznóvicc, vagy szex: az prűd. Mint, ahogy mindenben jellemző a feje tetejére állás, itt is fennáll.

Valóban az emberek - hangsúlyoznám, hogy férfiak egymás közt is beleértve, hacsak nincs valami probléma, nem beszélnek ki hálószobatitkokat soha! Nem azért, mert jégből vannak deréktól lefelé és begyepesedettek, mint az erdei betonkocka. hanem mert a szerelem SZENT, a partnernek pedig jár a mély tisztelet és soha nem aláznának meg egy másik embert ilyen alpári módon. Az úgymond pikáns poénok hallatán igencsak elkomorul az arcuk, és ha valaki a „trófeáival” próbálna menőzni, jó eséllyel vérben fürödve menne haza.

Más a helyzet, ha problémáról van szó. A családtagok vagy barátok igen bizalmasan kezelnek bármilyen jellegű problémát, de valóban bármit tabuk nélkül el lehet, sőt el kell mondani és arra megoldást kell találni. Itt nincs szőnyeg alá söprés, csak mert egy téma kellemetlen.

Másik, ami ennek kapcsán felmerül, a gyógyítás, illetve probléma megoldás.

Nem elég lenyelni némi csodakencét. Európa szigorúan tudománykövető, ateista hozzáállása után igen nagy fordulat egy spirituális világképpel való találkozás, ahol egy betegség több síkon kezelendő. A fizikai szintű kezelés persze legalább ugyanolyan fontos, sőt gyakran kérdez rá a doktor életmódra, stresszre, érkezési szokásokra, sportra stb. Itteni orvosaim következő kérdései azonban még mindig újraindítják az agyam, mert rákérdeznek a lelkiállapotomra, megoldatlan problémáimra, családi feszültségekre is, mint rutinkérdés.  

 Az okok feltérképezése mind az orvosoknál,mind a köztudatban sokkal mélyrehatóbb, többsíkú és lelkileg mindenképp, mindig foglalkozni kell vele. Ezért is található meg a sarki trafikosok polcain többek közt a potencia növelő “ megapack” , ahol minden csodaüveg mellé ingyen istenség jár. Nem merültek a feledés homályába az ősi, jól bevált receptek és nem esküdt ellensége a gyógyító szakmákat választóknak sem, sőt sokszor ajánlanak más, alternatív kiegészítő terápiákat, illetve nyugodtan meg lehet velük beszélni bármit.

A mindentudó nagymamák és nagypapák mellett pedig a sarlatánok és kuruzslók nem rughatnak labdába, hiszen nincs rá igény ott, ahol az ősi tudás is nagy tiszteletnek örvend, így megvalósulhat egy egyensúlyi népi- tudományos kapcsolat.  

Hangszer csodák

  Tegnap ismét fergeteges napunk volt, leszámítva, hogy szétloccsantottam a földön a 3 liternyi házi kefírünket, de ezt hagyjuk is ..

 Délután csörgött a telefon, és mint a Messiás eljövetelét fogadtuk az örömhírt: MEGÉRKKEZETT!! ELJÖTT A NAP! 

 Tíz perc őrült sikoltozásos ugrálás után már kocsiba is pattantunk, és mint akit ágyúval tüzelnek hátulról, irányba vettük a várost, azon belül is a csomagküldő szolgálatot. Valóban megérkezett férjem álomhangszere a NEY. Töviről- hegyire fellelkesültünk, hogy a kezünkbe foghattuk végre, számunkra ugyanis egy hangszer minimum a földi Mennyországot jelenti kétszer is! Alig vártuk, hogy hazaérjünk, és szerte széjjeltapogassuk, fújkáljuk és családunk újabb tagjává fogadjuk, viszont ha már beevett minket a fene a városba, ami fényévenként csak egyszer fordul elő, akkor útba ejtettük a hangszerboltot is, hogy vegyük szegény gitáromnak egy tartóállványt végre. 

  

 A bolt tulajdonosa TERMÉSZETESEN, jó török szokás szerint a helyi teázóban mulatozott. Tipikus égei-tengeri fickó, valahol Don Juan és a földre szállt angyal közt félúton megrekedt kinézettel. Azonnal kiderült, hogy nem csakhogy árul Ney-t, hanem ő zenetanár is és leckéket is ad. Azonnal ki is próbálta újdonsült házikedvencünket, mi pedig össze és vissza düledeztünk és hüledeztünk az ámulattól. Itt már azt gondoltam jobb nem lehet, ezennel ki is van egyenlítve a sorsszámlámon a kefíres sztori, sok jövőbelivel együtt XD

  

Kiugrottunk a bőrünkből az isteni jelek sokasága láttán, de akkor megfordultam és mik lógtak a falon, na mik??? Csimee álomhangszere, a bağlama, amit a környéken sehol se lehet kapni! Mint a mágnes vonzottak oda magukhoz a kis szégyentelenek, mire újdonsült szívtipró barátunk lazán odabökte, hogy „ jah, egyébként azt is tanítok”.

 MIIIIIIIIIIIIIIIIII??? Komolyan?

Tartott is ezután egy röpke fél órás bemutatót, röpködtek a türkük egymás után, mi pedig csípkedtük egymást felváltva, hogy elhigyjük.

A jelenséget el is neveztem “ kapcsolt álomvalóraváltódás” szindrómának.

  

  Általában ha török zenéről beszélünk, mindenkinek a hastánc és Tarkan jut eszébe, valójában zenekedvelő emberek számára Törökoszág valódi kiapadhatatlan kincsesbánya. Itt még vannak bárdok (Aşık), akik vándorolnak és néha igazi dalpárbajokat vívnak, a népzene és klasszikus zene pedig végeláthatatlan blogbejegyzést szülne. Mindenki egyfolytában énekel, táncol, az emberek többsége játszik valamilyen hangszeren és különösen errefelé minden sarkon van egy úgynevezett “ meyhane’, ahol hideg olivaolajos ételeket szolgálnak fel, isznak és reggelig énekelnek, és ahol  a zenész az Isten XD A “türkü” szó jelenti az összes féle-fajta dalt, amit zenés kísérettel énekelnek a népek, többnyire nagyon mély érzelmes dalok, amik nagyban hozzájárulnak a török érzelmi intelligencia fejlődéséhez J

  

A hangszer, amitől Tókióig csorog a nyálam a bağlama, a török népzene alapvető hangszere. Ez tulajdonképpen egy hosszú nyakú lant, melynek 7 húrja 3 felé van elosztva. A szó „bağlamak” jelenrése kötni, hát azt hiszem, sokat elárul, hogy miért is mászkálok utána, mint egy megigézett zombi.

A ney szintén egy olyan hangszer, amin már a T-rexek is játszottak, kb. 5000 éves minimum. A török klasszikus zene egyik legjellegzetesebb darabja és erre forognak a dervisek is Mevlevi Szufi rituálékon. Különleges, szuperspirituális hangja van, viszont megszólaltatni külön művészet, nekünk még nem sikerült XD Ez a hangszer itt az emberek számára annyira különleges, hogy a ney-en játszásra külön szót használnak, „üflemek”, ami azt jelenti fújni, lelket fújni valamibe.

Hamarosan jön a török zenei szekció folytatása, addig is pár videóval próbálom szélesíteni a törökzenébe tekintő távcsöveket XD

Fejben dől le a világ

  Amikor a makulátlanul ragyogó, tisztítószer népszerűsítő reklámokban „ utána” címszóval is helytálló házam hirtelen kosztól ragadó káosztengernek és fertőző ragályforrásnak kezdem látni, mindig felmerül bennem a kérdés: mi a retkes Krími-Kongói vérzéses láz bajom van?

 Annyi mindenről akartam írni, de a bőség zavarától homályos monitoromra mégsem került fel egy szó sem, mert napok óta ezen csiholom az agytekervényeimet.  Bármennyire is tiltakoztam először, kiderült, hogy amíg ezt le nem írom, nem jön más. 

 Álljon itt tehát egy igazi kapundörömbölős világrendjét minden szinten fejetetejére állítós téma.

Valóban más világ ez más alapokon nyugvó gondolatmentekkel. amiket nálam egyértelműen okosabbak sütöttek ki. Ma olyan szinten szembekerültem magammal, hogy a felmosás közepette két kanapé közé fenekelve váltam Tarzanná és süketültem szénné saját csatakiáltásomtól, ami így hangzott: ‘AAAAAAAAAIAIAAIAAAIAAAAAA EZT NÖEEEEEEE!!’. Én,” Csiméé dö ószom”, aki a pozitivitás és mindenben csak a jó, felettébb humoros és spontán dolgok híve voltam, itt hirtelen negatív hőssé degradálódtam pillanatok alatt. HÁHOGY????

  Bizony itt annyira nem divat a kritika és negativitás, hogy a körülöttem élőkről néha azt gondolom, hogy hallottak olyanról, akik hallottak róla, hogy van ilyen is…

Miért is panaszkodom, pontosan az történt velem, amit mindig is szerettem volna: pozitív világ pozitív emberekkel. Kimondhatatlanul boldog és hálás vagyok érte, viszont most mégis egyik szemem sír a másik nevet, hiszen valóban felfedeztem magamban az illedelmesen megtanult és berögzített sz---t.

Hogy a liláncsicsergő földidenevérbe fogok ide beilleszkedni ???

  Mindig én voltam a legpozitívabb ember, akit valaha ismertem és most kapom a fejmosást a negativitásomért.  Hirtelen számtalannyi gusztustalan tulajdonságommal kellett szembesülnöm, mind gondolkodásmódomban, hozzáállásomban és viselkedésemben egyaránt. A „  de hát én úgy tudtam tök pozitív vagyok „ villámszerű kitöréseim még mielőtt kimondtam volna, le lettek érvelve mint a szél.

Mihez képest??

Ami anno elszállt, naiv és még talán nagyképű is volt a többség szerint, most szánalmas önbizalom hiányos, beteges negativitásként hat.

Ím a fejetetejére állt világomban ismét röhöghetek egy jót magamon :)))

  Naná hogy nem adom fel, ezt kértem megkaptam, akkor most tessék csak vért izzadva próbálkozni tovább.Így hát most azon vagyok, hogy megdöntsem a szomszéd T-rex  sétáltató néni 20-30 perces dícsérőáldásosztogató rekordját, de egyenlőre 5 perc után letörik a nyelvem. Szótár, internet, villanykörte és egyéb biológiai fegyverek ( férj és családtagok) már készenlétben, hisz nem elég  törökül megtanulni, csípőből kell lőni az univerzijumot , Istent stb. dicsérő 80 millió szólást közmondást és egyéb frázisokat…

Legalább odáig eljutottam, hogy több mint a felét már legalább megértem, úgy, hogy nem pirulok, mint a főtt cékla, hisz az ember lányának a vég nélküli dícséretsortűzre is fel kell készülnie.

 Átgondoltam, osztottam-szoroztam, gyököt vontam és az jött ki, hogy már az elejétől kezdve ezt láttam. Ráolajoztam kicsit az agyamra, hogy vissza tudjak emlékezni, vajon kitől is tanultam ezt, ki volt ilyen körülöttem, és a válaszomon ledöbbentem: MINDENKI.

Ezt láttam a szüleimtől, az iskolában, az utcán, a barátaimtól, MINDENHOL.

Persze, gondoltam rögtön, hogy a gazdasági helyzet, vagy egyéb béna kifogások, de azonnal nyaklevesként ért a felismerés , hogy a hegyen lakó, vagy a szomszédban tehenet legeltető nénikéknek konkrétan egy fillérjük nincs, majd egyre sorakoztak a példák előttem.

Szóval ez nem egyéb, mint döntés kérdése.

 Itt az emberek egyszerűen nem döntenek úgy, hogy negatív gondolatokkal nyomorítják meg saját és mások életét, hanem inkább minden körülmények között pozitívak és boldogok. Nem tudom, hányszor hallottam tőlük, hogy mindig vannak jó és rossz dolgok , de az élet olyan rövid, kár lenne végigkeseregni.

A törökök igen magas szintű spirituális szaktudással jönnek a világra, ezért az embernek néha az az érzése, hogy minden bokorban terem egy Buddha

 Ők bizony nem görcsölnek azokon a dolgokon, amik nem rajtuk múlnak, vagy nem lehet rajtuk változtatni. A halál, születés és egyéb alap dolgokon túl, amin én személy szerint elsőre meglepődtem: a baleset.

Ahogy a neve is elárulja , ez egy szerencsétlen sztori, ez így van , mindenkivel előfordul stb. Nem pánikolnak rajta, nem hoznak hülye szabályokat az elkerülésére és főleg nem okolnak senkit ha megtörtént!!!  Az az elv, ha elestél, állj fel, menj tovább ENNYI.

Mivel a baleset nem emberi hiba, nincs is kit okolni érte, akkor el kell fogadni és pont.

Ebből a szemszögből rettenet hülyén fest az előző életmódom hozzáállása. Hol volt belőlem az elfogadás? Tényleg azt hittem, hogy szabályokkal elkerülhető a baleset? Ugyanannyi van , sőt!

 Amíg a szabályok betartásával vesződtem, pont a való világot hagytam figyelmen kívül és azt is, hogy esetleg egy spontán reakcióval több esélyem lett volna, de darabokra agyaltam magam, hogy hogy is volt az egyes pont.

Szóval pozitivitás és elfogadás, ezerrel dolgozom az ügyön.

Végül álljon itt a bölcs szava, egyetlen megismételhetetlen anyósom tanítása:

„Én, mielőtt idejöttél semmit sem tudtam sem Rólad, sem Magyarországról. Azt tudtam csak, hogy az én fiam téged annyira szeret, hogy feleségül akar venni. Én maximálisan megbízom a fiamban és az ő szívének ítéleteiben. Fel sem merült bennem, hogy Te rossz ember lehetsz, aki bármelyikünknek is ártani akarna bárhogy, Ha én akkor kételkedően, kritikus szemmel méregettelek volna, akkor a testbeszédem számodra akármennyire is leplezném, fenyegető lett volna. Erre Te előbb vagy utóbb reagáltál volna lés kész a baj. Ha úgy állok akkor hozzád, eleve meg sem adtam volna Neked a lehetőséget egy szeretetteljes anyós-leány viszonyra. Helyette én megbíztam a fiam szívének választottjában és annak szívében is. S lám a szeretet mindig megtermi gyümölcsét „

Beindult a szezon...

 Tegnap ismét izgalmas napunk volt, családi gyógy- és fűszernövények gyűjtésére indultunk. A piacon full - extrás fűszeres nénikék hadai árulják a mesésen illatozó gyógyírnak valókat, hosszas tanulás és memorizálás után kb. negyedéről tudom is, hogy micsoda. Törökország ebben is megakülönleges nagyhatalom, mert rengeteg csodagaz nő itt, a mediterránon. Egyáltalán nem meglepő, ha összeadjuk a természeti kincseket a hajnalban varázsoló nőcsapatokkal, az eredmény össznépi vajákolás.

   

    Meg is kaptam a kiképzést arról. hogy melyik növényt kitől, mikor, hogyan, de a minden agyrémet mindenszinten megoldó csodaketyeréket bizony nem lehet másra bízni, azt csak saját tulajdon kacsóimmal lehet begyűjteni. A célpont ezúttal a „ kekik” nevű csodacsecse volt, amiről nagy naivan azt hittem, hogy kakukkfüvet megyünk gyűjteni. Később kiderült, hogy a törököknek a pézsmapocoktól a repülőig minden „ kekik” , beleértve az összes oregánó,  kakukkfű és egyéb szinte bármelyik zöldfűszer fajt. Honnan tudják, hogy most épp melyik „kekik” a téma? Halovány lila hangyacsápnyi fogalmam sincs, ha megtudtam, írok róla. 

  

Miután Magnum és magánnyomozó bandáját ráállítottam az ügyre, kiderült, hogy konkrétan az Origanum onites fajról van szó. Az összes oregánó faj közül kb. 50 csak Törökországban fordul elő, ez a faj pedig csak itt, az Égei - és a Földközi-tenger partjainál, nem csoda, hogy nem találtam neki „normális” nevet.  

  

 Begyűjtésének és felhasználásának hatalmas hagyományai vannak, ez tulajdonképpen a török világ „EZ MINDENRE JÓ” csodaszere. Valóban illóolaj tartalma az átlag oregánót porig alázza 3%-ot is meghaladó illóolajtartalmával. Gyógyszer, fűszer, tartósítószer, baktérium és rovarölő, sebfertőtlenítő, tea és még az is lehet, hogy helyettem mos, vasal, de ez csak szóbeszéd. :)) Az igazi déli falvakban jól képzett vajákos nénikék állítják elő házilag tákolt „ lepárló berendezéssel” ( 2 fazék) a” kekik-suyu” ,kekik-vizet, ami köztudott csodaszer gyomor-bélrendszeri panaszok esetére. Olaját felső légúti panaszoknál, megfázásnál, izületi fájdalmaknál vetik be, teát, ülőfürdőt, tinktúrákat, köptetőket készítenek belőle. Természetesen nem marad el a varázsolás sem, kicsi párnácskákba varrva, melegítve teszik a beteg testrészekre, vagy éppen az áldozati húsokra szórják. Egyszóval felhasználási lehetősége a végtelenhez konvergál, ezért ilyen fontos ez a növényke. 

  

Túraszerkó, bakancs, háromheti hideg élelem és már indulunk is hegyet mászni, de mielőtt begyűjtjük a jövő évre valót, begyűjtjük a családot is. Nagynénink bemutatott a 85 éves, alig 150 centis Ayşe néninek, aki miközben elmagyarázta, hogy a kekiklelőhelyek GPS koordinátái bizony családi örökségként szállnak a fiatal lányokra, lazán fél kézzel arrébb dobott egy tehenet. Miközben én a látvány szelétől is jégvirággá fagytam, megjegyezte, hogy hát igen most nincs formában, mert tegnap a mezőn felöklelte egy bika, de milyen jó, hogy túlélte, kár lett volna kihagyni ezt a nagy találkozást. Miután háromszor próbáltam újraindítani az agyam feladtam „ehhez még kicsi vagyok” címszóval. Azután, hogy minden briliáns felmenőnk ellátott minket házi túró, vaj, sajt csodaellátmányokkal, nekivágtunk a rengetegnek. 

A hegyoldalban feltűnt a célpont, de megközelítésük nem volt egyszerű feladat. Ami a tündelábú nénikéknek egy szökkenést, nekem fájdalmas landolást jelentett a tüskés- susnyásba.

Begyűjtöttük a növényeket, természetesen nem tördelve, felesleges kárt nem okozva, mindig csak a közepéről szabad szedni. Ők kb. 5 perc alatt én 30perc alatt gyűjtöttem százon. Itthon kis csokrokba gyűjtve, fejjel lefelé fellógattuk őket száradni.

  

Végre nekem is lett „töröknős” teraszom, ahol mindig himbálódzik fejjel lefelé egy pár csokor fűszer- és gyógynövény.