Ímhol a lehetetlen: Csimé blogja

  Aki ismer, az tudja, hogy nem vagyok egy blogolós, fórumozós, naplóírós típus. Miért is álltam neki mégis annak, hogy feltárjam az nagy Szeráj kapuját?  Nos, ez egy hosszú és többnyire unalmas történet...

  Röviden arról van szó, hogy miután naiv, jótétlélek kislányként nőttem fel egy könyörtelen pénz, hatalom és hideg racionalitás által uralt lélektelen világban, megismerkedtem az általam ó nagyon óhajtott és kiérdemelt Erdem herceggel. :)   Általa csöppentem bele abba a világba, melynek középpontjában az életöröm, nevetés, szeretet és spiritualitás táncikál - mit tegyünk, a hercegek már csak ilyenek ... 

  Immáron az Óperenciás tengeren is túlról, ahol fehér kis kockaházakban lakunk és mindig vidámak vagyunk, visszareppentem egy kis időre szülővárosomba, ahol az élményeimet hallgató emberek tükörszemeiben régi önmagamra ismertem. Mindig egy dolog jutott eszembe látva  a gyalogkakukkot is porba alázó lelkesedést barátaim arcán:  bárcsak anno én is hallottam volna akárcsak egy sztorit arról, hogy amiben én belül mélyen hiszek, az értékek, amik szerint próbálok élni és cselekedni, valóban igazak, normálisak és milyen más lehet az a világ, ahol ez az alap.

  Szóljon tehát ez a blog azoknak, akik már szintén rongyosra jártatták szájukat szeretet, spiritualitás, ősi hagyományok, női tudások stb. témakörökben, inspirációként, ötletként, bátorításként, másik nézőpontként, abból a mesebeli török falucskából, aminek részegen kimondani a nevét élő ember számára lehetetlen.

E!